Kuklis István
Valamikor a 80-as évek közepén kaptam először fényt Cegléden. Ez annyira jól sikerült, hogy azóta is ez határozza meg az életem, fotós lettem. A boldog gyermekévek után a még boldogabb egyetemista évek következtek a szegedi bölcsészkar magyar nyelv és irodalom szakán. Itt aztán rájöttem, hogy a szavak mellett a képek is tudnak csodákat teremteni, úgyhogy – esetemben – a fotográfia győzelmet aratott az irodalom felett. Innen már csak egy-két apró lépés kellett, és máris a bábszínház falain belül találtam magam, egy fényképezőgéppel a kezemben.
Most már egészen biztos vagyok benne, az élet igazságos, mert munkaköri kötelességem, hogy megnézzem az összes előadást, így minden, gyermekkoromban kihagyott bemutatóért kárpótolva vagyok!
(Ja és a Kuklis az igazából KUFLIs csak „k”-val!)